A Duna romániai partján, Koronini (Krassó-Szörény megye) közigazgatási területén, egy sziklás magaslaton állnak a Szent László vár maradványai, amelyet Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya építtetett 1428-ban. A Duna-szoros látványos turisztikai célpontja átfogó felújításon esett át, és több mint nyolc év munkálat után mostanra elkészült. A vár már látogatható!

Az 5 millió eurót meghaladó értékű projekt összetett beruházás volt: magában foglalta a Szent László vár megerősítését, restaurálását, konzerválását és védelmét, a délnyugati 3-as torony kilátóponttá alakítását, a várfalak és tornyok kőből rakott megerősítését, sétányok és járdák kialakítását, melléképület építését, villamos és vízvezeték-rendszer kialakítását, építészeti és hangulatvilágítást, valamint a terület rendezését.

A felújítás előtt csupán a várhegy „tüske”-szerű kiemelkedése volt látható, amely 50 méterre emelkedik a Duna fölé – ma a környék teljesen megváltozott.

A középkori vár hamarosan különféle hazai és nemzetközi turisztikai útvonalak részévé válik, hogy minél több látogatót vonzzon.

A sziklacsúcson álló vár története

A Szent László várát Luxemburgi Zsigmond magyar király építtette 1428-ban, hogy megerősítse a határvédelmet az oszmán veszéllyel szemben.

„Egy első, nagyobb, közel ellipszis alakú külső várból és egy belső, csaknem háromszög alakú erődítésből állt, melynek hossztengelye kelet–nyugati irányban húzódott. A keleti véget egy kerek donjon uralta. Innen dél felé kapurendszer és egy palota épült, amely három helyiségből állt, eredetileg emeletes lehetett. A legfontosabb a középső terem (aula) volt, boltozatos pincékkel.

A háromszög északi oldalát egy középen kiugró, élben záródó külső torony törte meg, majd egy kis négyszögletes torony zárta le, amely kapcsolatot teremtett a nyugati oldallal. Egy magányos fal húzódott a Duna mentén, a palota északnyugati sarkától egy másik kis négyszögletes toronyig.

A falak vastagsága 2,80–3 méter volt. Az északi oldalon 9 méter széles árok húzódott, amelyet két kőpillérre épített felvonóhíd hidalt át.

Első építési fázisát a XIII. század közepére datálják. Jelentős átalakítások a XV. század első évtizedeiben történtek. Az első okleveles említés 1428-ból származik. Akkor a királyi udvar kiemelt figyelmet fordított a várra, és újjáépíttette. Szerepe a század végére megszűnt” – olvashatjuk a cetati.medievistica.ro oldalon.

A szemközti, szerbiai parton a festői Golubac vára áll, amely szintén nagyszabású felújításon megy keresztül. Ez is Zsigmond király birtokába került, majd 1481-ben Kinizsi Pál foglalta el.