A magyar filmművészet egyik legnagyobb alakja, Fábri Zoltán előtt tiszteleg a Ceau, Cinema! és a Bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ közös retrospektívje, amelyre május 22. és 24. között kerül sor a temesvári Cinema Studio moziban.

A „Bűnös lelkiismeretek” című retrospektív három kiemelkedő és nagy sikerű alkotást mutat be a rendező életművéből, különböző évtizedekből: a „Hannibál tanár úr” (1956), az „Utószezon” (1966) és „Az ötödik pecsét” (1976) című filmeket.

A filmeket a Magyar Nemzeti Filmarchívum restaurált változataiban vetítik.

A retrospektív a Ceau, Cineclub! havi vetítéssorozat része, és egyben felvezető eseménye a 13. Ceau, Cinema! fesztiválnak.

Program és jegyek: Cinema Timișoara

„Fábri Zoltán a magyar filmművészet emblematikus alakja, akinek filmjeit az 1950-es évektől az 1980-as évek elejéig rangos nemzetközi fesztiválokon díjazták. Több mint húsz alkotásból álló, lenyűgöző filmográfiája főként irodalmi műveken alapul, és különös figyelmet fordít Magyarország közelmúltjának történelmére. Az általunk kiválasztott három film merész antitotalitárius mű, amelyek a 20. századi magyar történelem sötét epizódjairól beszélnek, és olyan embereket állítanak középpontba, akik pusztító politikai mechanizmusok áldozataiként súlyos lelki terheket hordoznak. A filmek antifasiszta karaktere formai ambícióikon túl ma is aktuálissá teszi őket, amikor a szélsőjobboldal veszélye világszerte, Európában is egyre erősebb” – mondta Mareș Ionuț, a Ceau, Cinema! művészeti igazgatója.

A „Hannibál tanár úr” (1956) főhőse egy latintanár, aki esszét publikál Hannibálról, a karthágói hadvezérről, és rövid idő alatt zseniként kezdik ünnepelni. Valójában azonban – tudtán kívül – a szélsőjobboldali politikusok eszközévé válik. A film szerepelt a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában, és mára kanonikus alkotássá vált.

Az „Utószezon” (1966) történetében egy gyógyszerészt beidéznek a rendőrségre „egy bizonyos ügyben”. Az idős férfi meg van győződve arról, hogy a háború alatt elkövetett bűne napvilágra került. Barátai állítják, hogy csak tréfát akartak űzni belőle, de lelkiismerete nem hagyja nyugodni. A filmet beválogatták a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjába, ahol elnyerte a San Giorgio-díjat, amelyet a „civilizáció fejlődése szempontjából jelentős” alkotásoknak ítélnek oda.

A Berlini Filmfesztiválon bemutatott és a Moszkvai Filmfesztiválon díjazott „Az ötödik pecsét” Az ötödik pecsét Fábri egyik legismertebb filmje. Az 1944-es Budapesten egy órásmester, egy könyvkereskedő és egy asztalos egy kocsmában iszogatnak a tulajdonossal, amikor egy idegen csatlakozik hozzájuk. Az órásmester feltesz egy hipotetikus kérdést, amely örökre megváltoztatja az életüket.

„A «Nagy magyar filmalkotók» retrospektív sorozatunkkal nem pusztán emlékezni szeretnénk, hanem aktív újranézésre hívjuk a közönséget: olyan találkozásra, ahol a magyar filmművészet remekművei a mai nézőhöz is képesek szólni. Különösen fontos számunkra, hogy ez a kezdeményezés a Magyar Nemzeti Filmarchívum kiemelkedő digitalizációs munkájának köszönhetően valósulhat meg, amely lehetővé teszi, hogy ezeket az alkotásokat restaurált, kiváló minőségű változatokban mutassuk be. Fábri Zoltán filmjei különösen alkalmasak erre a párbeszédre: erkölcsi kérdéseik ereje, emberábrázolásuk mélysége és történelmi érzékenységük ma is teljesen aktuális. Ezekkel a vetítésekkel azt szeretnénk bizonyítani, hogy ezek az alkotások nem csupán filmtörténeti mérföldkövek, hanem élő művek, amelyek gondolkodásra ösztönöznek és hidat képeznek múlt és jelen között” – mondta Kósa András László, a Bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ igazgatója.

Fábri Zoltán rendkívül sokoldalú művészegyéniség volt, aki számos művészeti területen alkotott sikeresen. Filmrendezőként, színházi rendezőként, színészként, díszlettervezőként, forgatókönyvíróként, festőként, grafikusként és egyetemi tanárként is dolgozott. Eredetileg festő szeretett volna lenni, ezért 1938-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Érdeklődése azonban hamar a színészet felé fordult, így 1941-ben diplomázott a Színművészeti Főiskolán. 1941 és 1943 között a budapesti Nemzeti Színházban dolgozott színészként, díszlettervezőként és rendezőasszisztensként, majd 1948-ban egy évadon át a színház rendezője volt. 1949-ben egy évadig az Úttörő Színház igazgatójaként tevékenykedett. 1950-ben került a Hunnia Filmstúdióhoz, ahol 1952-ig művészeti vezetőként dolgozott, ezt követően filmrendezőként folytatta pályáját. 1970-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Filmográfiája 21 alkotást számlál, amelyek közül sokat beválogattak vagy díjaztak olyan rangos fesztiválokon, mint Cannes, Velence, Berlin vagy Locarno. Két filmjét Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Fábri Zoltán életműve a klasszikus és a modern filmművészet határán formálódott, egy olyan filmes közegben, ahol a hagyomány és a megújulás egymást erősítette. Filmjeiben az irodalmi ihletettség, a hangsúlyos drámaiság, a képi plaszticitás és a filmterek expresszív ereje az expresszionista stílushagyományokkal és a lírai realizmussal rokonítható, miközben emlékező dramaturgiája és narratív szerkezete az 1950-es és 1960-as évek modernizmusának hatását tükrözi.

A retrospektív folytatja a Ceau, Cinema! és a Bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ hagyományos együttműködését, amely magyar filmrendezők munkásságát ünnepli. Korábban többek között Jancsó Miklós, Szabó István, Elek Judit, Makk Károly és Tóth János előtt tisztelegtek.

Szervezők: Ceau, Cinema!, Bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ.