Temesvár egyes, a 19. század végén és a 20. század elején emelt régi épületeinek falai ma is őriznek olyan, mára alig ismert és gyakran észrevétlenül maradó szintjelző köveket. Minden egyes jelző közepén egy szám található, körülötte pedig magyar nyelvű felirat olvasható, amelynek jelentése a következő: „Temesvár szabad királyi város szintje az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva”.
Napjainkban Romániában a tengerszint feletti magasságokat a Fekete-tenger szintjéhez viszonyítják, az „mdMN” (méterrel a Fekete-tenger szintje felett) rövidítést használva. A régi Temesváron azonban a viszonyítási alap az a tenger volt, amelyhez a Magyar Királyságnak kijárata volt. Így a szintjelző köveken szereplő számok a talaj magasságát az Adriai-tenger történelmi középvízszintjéhez viszonyítva mutatták.
Sajnos szinte minden műemlék épület felújítása után ezek a szintjelzők eltűnnek, velük együtt pedig a város történetének egy fontos korszakáról szóló tanújelek is elvesznek.
„Kár, hogy ezek a szintjelzők eltűnnek. Történelmi emlékek, Temesvár történetének részét képezik. A méréseket mérnökök és geológusok végezték a 19. század végén és a 20. század elején, hogy megértsék, miként fejlődhet a város. Ekkor készültek a különleges térképek is. Ez igazán különleges dolog: a jelzők azt mutatják meg, hogy egy adott pont milyen magasan van a tengerszinthez képest. Abban az időszakban pedig a viszonyítási alap az Adriai-tenger volt” – magyarázta János Szekernyes történész.
Ezek a mérések elsősorban az épületek és más szerkezetek építése szempontjából voltak létfontosságúak, mivel jelezték a város magasabban és alacsonyabban fekvő területeit. Temesvár legmagasabb pontja a Szent György téren volt, ám a közelmúltban, európai uniós forrásokból megvalósított rehabilitáció során itt egy amfiteátrumot alakítottak ki, amely a területet a város egyik legalacsonyabban fekvő pontjává tette. Az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva a legalacsonyabb terület az Iosefin városrészben található.
