1879 márciusában Szegedet katasztrofális árvíz sújtotta. A Tisza átszakította a védőgátakat, és szinte az egész várost elárasztotta; csak a magasabban fekvő Palánk városrész menekült meg. Több mint 150 ember életét vesztette, és mintegy 60 000 ember vált hajléktalanná. Az 5 600-nál is több épület közül mindössze 265 maradt sértetlen. A víz csak három hónap múlva húzódott vissza.

Március 17-én Ferenc József császár is megérkezett a katasztrófa sújtotta városba. Segítség érkezett a világ minden tájáról – főként Ausztriából, de Németországból, Franciaországból, Oroszországból, Szerbiából, Romániából, Törökországból, sőt még Amerikából, Kínából és Japánból is. Mivel a Budapest felé vezető vasútvonal víz alatt állt, egyedül a Szeged–Temesvár vonal maradt járható, így több ezer árvízkárosult menekült ide.

„A mentési akció Temesváron összpontosult, ahol már a katasztrófa első hírére Török János polgármester polgárgyűlést hívott össze. Azonnal megalakult egy bizottság a városi rendőrkapitány, Constantin Vlahovits vezetésével, aki folyamatosan készenlétben állt, és irányította az egész mentési műveletet. Szegedről annyi menekült érkezett, hogy a polgárok által felajánlott magánlakások nem voltak elegendőek, a szállodák túlzsúfolttá váltak, így az iskolákban és a Szegedre mentett katonák által kiürített laktanyákban nagy menhelyeket alakítottak ki” – írta Josef Geml volt temesvári polgármester a „Régi Temesvár” című monográfiájában.

A Franz Josef-laktanyában (ma U-laktanya) a temesvári nőegyletek tábori konyhát szerveztek, a Gyárvárosban pedig a „Fehér Bárány” vendéglő adott otthont egy másik konyhának. A polgárok pénzt, élelmiszert és egyéb javakat adományoztak, amelyek egy részét közvetlenül Szegedre szállították.

„Az élelmiszer-adományok főként zsír, szalonna, liszt és kenyér voltak, de nemcsak a helyi polgároktól származtak, hanem a falusiaktól is, akik számos, rakománnyal teli szekeret hoztak. A buziási Ignaz Eisenstater már a kezdetekkor 50 szalmapárnát adományozott. Hónapokon át Temesvár volt a jótékonysági akciók színtere, amelyet a király a március 17-i látogatásán, valamint Tisza Kálmán miniszterelnök az április 14-i parlamenti beszédében is méltatott” – jegyezte fel Geml.

1880 és 1883 között Szegedet szinte teljesen újjáépítették.

Kep foras: delmagyar.hu