A temesvári Cinema Studio maratoni vetítést szervezett a magyar filmrendező és forgatókönyvíró, Béla Tarr emlékére, aki 2026. január 6-án, 70 éves korában hunyt el. Tarr mesterműve, a Sátántangó először érkezett meg Temesvárra restaurált, 4K-s változatban, amely a rendező felügyelete alatt készült. A filmet vasárnap lehetett megtekinteni egy olyan esemény keretében, amilyenre még nem volt példa a romániai mozikban. A pszichológiai dráma, a Sátántangó 7 óra 20 perces! Így a Studio mozi nagytermében tartott esemény teljes hossza nyolc óra volt, mivel két szünetet is beiktattak. A terem zsúfolásig megtelt, hiszen minden jegy jóval a vetítés előtt elkelt.

„Még sosem voltam ilyen hosszú filmen. Az élmény miatt jöttem, hogy lássam, kibírom-e a végéig. Jó volt, de ugyanakkor volt néhány jelenet, amely szó szerint görcsöt okozott a gyomromban. Számomra fárasztó volt, hosszú, és mentálisan is kimerítő” – mondta az egyik néző.

„Ez egy olyan film, amit már egyszer láttam, de most moziban is meg akartam nézni, mert teljesen más élmény. Nem érzem különösebben nehéznek, eléggé magával ragadó” – mondta egy másik filmrajongó.

„Nagyon megterhelőnek tűnik, de ugyanakkor mély, és a hosszú beállítások arra kényszerítenek, hogy sokkal intenzívebben érezzem mindazt, ami történik, mint egy átlagos film ritmusában. Valahogy az is tetszik, hogy ez egy kollektív élmény: többen vagyunk a teremben, így mintha könnyebb lenne. Jó, hogy vannak szünetek is” – tette hozzá egy másik néző.

„Pont olyan volt, amilyenre számítottam. Tudtam, hogy hosszú, atmoszférikus snittek lesznek. A kissé humoros részek és az apró beszúrt poénok megleptek. Azt hittem, sokkal tragikusabb lesz. Voltak pillanatok, amelyek észrevétlenül elrepültek, máskor viszont egy kicsit soknak éreztem” – nyilatkozta Mihai Moldovan, a Banat Műemlékvédelmi Mentőszolgálat elnöke, aki szintén jelen volt a vetítésen.

A Nobel-díjas László Krasznahorkai regénye alapján készült Sátántangó egy kis vidéki kollektíva tagjait követi, akik a kommunizmus bukása utáni posztapokaliptikus tájban élnek, és egy nagyobb pénzösszeg megszerzése után úgy döntenek, hogy elhagyják a falut. Miközben néhányan titokban azon mesterkednek, hogy egyedül lépjenek meg a pénzzel, egy rég halottnak hitt, titokzatos figura visszatér a faluba, megváltoztatva mindenki sorsát.

„Vizuális szempontból teljesen egyedi élmény. Nagy szavak nélkül: olyan volt, mintha belesnék a saját lelkembe, és olyan dolgokat fedeznék fel, amelyeket eddig is éreztem, de nem tudatosítottam. Hosszú film, de éppen ez a kihívás benne. Le kell ülni, és szerintem csak így lehet igazán megélni: elejétől a végéig, egy ilyen élményre szánt térben. Otthon túl sok minden elvonja a figyelmed, biztos nem érzed át mindazt, amit a film mondani akar. És ez egy olyan film, amit újra megnéznék – szintén moziban. Ez nem egy elmesélhető film. Nem is igazán egy nézhető film. Ez egy megélendő film!” – mondta Andreea Medinschi televíziós műsorkészítő.

A film világpremierje 1994-ben volt a Berlini Filmfesztiválon, és a kritikusok a filmtörténet egyik legjobb alkotásaként tartják számon. A közönség soraiban olyanok is ültek, akik jártasak a filmes világban.

„Ez egy végtelennek tűnő maraton, amely mégis végig a képernyőre szegezi a tekinteted. Szenzációs, hogy Temesváron is lehetőségünk van egy ilyen filmet látni. Ha felkészülten érkezel, nyitott vagy befogadni azt, ami a vászonról jön. Ha nyitott elmével ülsz be, nem történhet semmi bonyolult” – mondta Cristian Ilea operatőr.

Béla Tarr több barátja, László Krasznahorkai által írt könyvet is megfilmesített. A Sátántangó elkészítését már 1985-ben tervezte, de a magyarországi kommunista rendszer bukásáig nem kezdhette el a forgatást. A fekete-fehér film 1991 és 1994 között készült el.