Az idei máris a tizedik kolbászgyúró verseny volt Végváron és láthattuk, hogy valóban kialakult a verseny helyi módja, ugyanis több olyan, csak Végváron meghonosodott velejárója van a rendezvénynek, amelyek egyedivé, végvárivá teszik.

Induljunk ki abból, hogy a kolbászt mindenki szereti. Néhány évtizeddel ezelőtt a városlakó is, karácsonyt megelőzően feldolgozott egy-egy féldisznót. Legalábbis az, aki nem sajnálta rá a fáradtságot, és megvolt a kellő tudása hozzá. Ha nem volt családon belüli forrás, általában valamely városkörnyéki faluból vásárolták meg az alapanyagot, amelyből kolbászt, hurkaféléket, sütni-főznivalót készítettek, és a húsvéti füstölt sonka is kikerült. Ezzel aztán szinte egész télire karácsonytól húsvétig futotta a finomságokból. Módjával, mert több nap, mint kolbász.

Ennek is köszönhető, hogy ahány ház, annyi kolbászféleség készült. Ez máig nem változott. Magunk is láttuk a végvári versenyen, hogy például az újmosnicai kolbász és a gátaljai nem ugyanaz. És a pusztakeresztúri is különbözik az ótelekitől, és a Széphelyen (Jebel) készült hasonló terméktől. Pedig kolbász mindegyik. Megkóstoltam, és elmondhatom, hogy finom is mindegyik. Az is látható volt, hogy a „bokrétás” kolbász erősen hasonlított az igazfalvira. Ami nem csoda, hiszen Szabó Ferenc tanító, a Bokréta Citera és Tánccsoportok vezetője, Igazfalváról „hozta” magával – és nagyszerűen adja át a fiatalabbaknak! – gasztronómiánk eme finomsága elkészítésének módját. Egyszóval, ahány ház annyiféle kolbász.

Annak ellenére, hogy csupán hús, némi szalonna, só, bors, paprika őrlemény, egyeseknél fokhagyma, másoknál némi kömény, néhol egy-két deci vörösbor kerül az alapanyagba – Végváron is láthattuk, hogy a tizennégy csapat tizennégyféle terméket készített!

Hogyha hozzászámítjuk a házigazdák által elkészített finomságokat, a sültkolbászt és hurkaféléket, a csak Végváron élvezhető májlevest, meg a nótázós kolbászgyúrást, akkor valóban „végvári módra” szervezett rendezvényről beszélhetünk. És joggal reménykedhetünk abban, hogy még sokáig így lesz.

Kolbász-nap tizedszerre Végváron

Dr. Kiss Zsolt végvári állatorvos, a helyi RMDSZ elnöke és a verseny egyik szervezője, aki a Végvári Gazdakör tagságával együtt tizedik alkalommal szervezték meg a nagy érdeklődést kiváltó rendezvényt. „Tíz évvel ezelőtt öt vagy hat csapattal szerveztük meg az első versenyt, most tizennégy csapat vesz részt rendezvényünkön, de ha nagyobb helyiségünk lenne, bizonyos, hogy több csapataot is fogadhatnánk. A rendezvénynek évről-évre nagyobb a népszerűsége, ami igazolja, hogy valós közösségi igényt elégít ki.  – mondta dr. Kiss Zsolt. Idén több olyan csapatot is fogadhattunk, amely eddig nem vettek részt versenyünkön, Segesvárról érkezett egy csapat, amelynek tagjai a belső erdélyi, illetve a Délvidék Legjava nevű csapat a vajdasági ízvilágot jelenítették meg Végváron. Szintén először vett részt rendezvényünkön a Széphelyi (Jebel) Szakácsok nevű lelkes csapat. Mellettük Temesvárról érkezett a Bokréta Citera- és Néptáncegyüttes csapata, akik a kolbászkészítést követően rövid műsorral is kedveskednek a résztvevőknek, a hagyományos résztvevőink közül itt vannak az újszentesi, újmosnicai, ötvösdi, igazfalvi, óteleki, pusztakeresztúri, gátaljai és nem utolsó sorban a Végvári Vidám Csapat. Tapasztalatunk szerint a százat meghaladja a csapatok tagjainak és a szurkolók száma, és ha hozzászámoljuk az érdeklődőket, látogatókat nem csoda, hogy betelt a kultúrotthon. A verseny eredményét öttagú zsűri dönti el, és a munkamódszertől, a higiéniai szabályok betartásán és a standok megjelenésén, a bemutatásra kerülő termékskáláig terjedően, a végtermék állagát, ízét, kinézetét és minőségét pontozzuk. A fűszerezést illetően nincs semmilyen korlátozás, a csapatok a saját fűszereiket használják, viszont az elmúlt évek tapasztalataira alapozva elmondhatom, hogy a zsűri előtt a hagyományos recept alapján készült termékek részesülnek előnyben, a különleges, mondjuk keleti ízektől idegenkedtek a zsűri tagjai is és a fogyasztók is. Végül is meghatározó az alapanyagok aránya – ez adja meg a kolbászok végső ízét – ismertette dr. Kiss Zsolt, aki ezúton is kifejezte köszönetét a rendezvény fő támogatójának, a Comtim húsipari vállalat vezetőségének, a Végvári Polgármesteri Hivatalnak és a Helyi Tanácsnak, a Pro Agricultura egyesületnek, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének, a helyi és a megyei RMDSZ-szervezetnek, a Diószegi Pékségnek és egy buziásfürdői pincészetnek. Ez a nagyszabású rendezvény kizárólag a Végvári Gazdakör tagságának és családjaikank kezemunkáját dicséri.”

Összetartó kisközösség

Szabó László, a Végvári Gazdakör elnöke a tagokkal együtt figyelemre méltó energiát fektettek be a rendezvény sikere érdekében: „Legalább két hónapja kezdtük el a szervezést, de az utóbbi két hétben a versennyel kapcsolatos teendők kerültek előtérbe – mondta az elnök. Meggyúrtunk közel százötven kilónyi kolbászt, amit megfüstöltük. Ez az érdeklődők számára készült, a hét elején újabb száz kiló kolbászt töltöttünk, amit frissen sütünk a rendezvény alatt, és szintén nagysikere van a látogatók körében. Tegnap egy háromszáz kilogrammos disznót öltünk, ebből készültek a felvágottak, a sültek. Minden csapat kapott tíz kilogramm húst, most javában gyúrják össze az otthonról hozott fűszerekkel és mindenki arra törekedik, hogy a legfinomabb terméket tegye a zsűri asztalára. Nyilvánvalóan ez a munkafolyamat jó kedvvel, sok izgalommal és mókázással jár, hiszen ilyenkor találkozunk leginkább a más településen tevékenykedő gazda-társakkal, megbeszélhetjük a terveinket esetenként arról is tájékozódhatunk, hogyan tegyük hatékonyabbá a munkánkat, vagy kerüljük el a bajokat.” – sorolta az elnök. A rendezvény jelentőségéről szólva Szabó László elmondta, hogy legfontosabbnak tartja a közösségi élmény biztosítását és a közösség összetartását, illetve a gasztronómiai hagyományok éltetését. Hozzátette, hogy ebben fontos szerepet kaptak a gazdaköri tagok feleségei, akik végig a konyhán szorgoskodtak és akiknek ezúton is megköszönte fáradozásukat. Jövő héten a Végvári Gazdakör csapata Orosházára utazik, ahol szintén kolbásztöltő versenyen vesznek részt közel harminc csapattal együtt – ismertette az elnök.

Dr. Benkó Zsolt, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete elnöke az előzményekről tájékoztatott.” Több mint másfél évtizeddel ezelőtt megyei gazdaszervezetünk képviselői, illetve a tagszervezeteink csapatai részt vettek a már akkor híres orosházi hasonló versenyen, majd ellesve más csapatok standját, évről évre tökéletesítettük és gazdagabbá tettük standjainkat és számos díjat hoztunk el Temes megyébe. Hamar eldöntöttük, hogy magunk is képesek vagyunk egy az orosházihoz hasonló rendezvényt megszervezni. Utakat nyitó vállalkozás volt ez, akkor egyedül voltunk ebben a térségben, azóta más nemzetiségi közösségek is szerveznek hasonló gazda-rendezvényeket. Az eltelt évek alatt a bánsági gazdák csapatai rengeteg versenyen vettek részt idehaza, a Vajdaságban és Magyarországon is, illetve házigazdákként fogadják a vendégeket. Meggyőződésem szerint egyesületünk egyik alappillére a hagyományok megőrzése és továbbadása. Ennek érdekében mindig arra törekszünk, hogy a csapatokban a fiatalabb nemzedékek is képviseltessék magukat. Nagy hangsúlyt fektetünk a termékek minőségére és arra, hogy hagyományos anyagokból készüljenek.” Az elnök elmondta, hogy a sertéshúsból, hagyományos módon készült termékek sohasem hiányoznak a családi asztalról, sőt minden kenyérféle, felvágott és tejtermék valamely őstermelőtől származik. Az utóbbi években pedig, maga készíti el a sajátos ízesítésű kolbászféléket – ami további sikerélményt biztosít számára!

Egykori versenyző a kolbászgyúró versenyen

 A Végvári Kolbászgyúró Versenyre ellátogatott Molnár András parlamenti képviselő, megyei RMDSZ elnök, aki valamikor az egyik első rendezvényen versenyzőként vett részt. Az elnök elismerését fejezte ki a házigazdáknak, a Végvári Gazdák közösségének a kitartásért, amellyel ragaszkodnak eme immár referenciapontnak számító rendezvény megszervezéséhez. Örömmel gratulált a gazdaszervezetnek és a helyi RMDSZ-nek azért, hogy évről évre vonzóbbá, igazi közösségi élménnyé teszik a kolbászgyúró versenyt úgy a résztvevő csapatok, mint a látogatók számára.” Ez a rendezvény sokkal többről szól, mint a kolbászfélék elkészítéséről: szól az együttműködésről, az összetartozás érzésének erősítéséről, szól a közösség önfenntartó erejéről, szól a barátságról és egymás tiszteletéről is – mondta az elöljáró, aki bevallotta, hogy jómaga is szereti a kolbászt annak a kissé csípősebb változatát. –  A Végvári Kolbászgyúró verseny szól arról is, hogy helybéliek és vendégek, versenyzők és látogatók, mindannyian nyertesei vagyunk ennek a rendezvénynek – folytatta az elnök. –   Örömmel látom, hogy a Pro Agricultura egyesület is támogatta az idei rendezvényt Kádár György falugazdászon keresztül és a bármilyen – politikai, gazdasági vagy másnemű – akadályok ellenére örvendhetünk, hogy egy újabb sikeres, gasztronómiai hagyományainkat bemutató és ápoló rendezvényt tudhatunk magunk mögött. Örvendetes, hogy Temes megyében több településen komoly energiákat, figyelmet fordítanak hagyományaink megőrzésére. Külön örömöt jelent az, hogy megtekinthettük a Tóth Rozália, Palicsák Réka és Tóth Béla által irányított helybéli Napsugár néptánccsoport táncát és megállapíthattuk, hogy szűknek bizonyult a színpad a táncosok népes csoportja számára.” 

Magyar kolbászhoz, magyar kenyér

A fenti gondolat szellemében mutatkozott be Végváron a sepsiszentgyörgyi, Erdély-szerte jól ismert Diószegi Pékség. Végvári standjukon több kenyérféleség – közöttük a méltán sikertermékként számontartott Pityókás kenyér – és számos péksüteményt is kínáltak. Jól számoltak, mert a Diószegi kenyér és a sült kolbász verhetetlen párost alkottak. A gyártó területi megbízottja Ferencz Zsolt segítségével, telefonon kerestük fel Diószegi Lászlót, az 1994-ben alapított pékség és nem utolsó sorban a SEPSI OSK labdarúgó csapat tulajdonosát. „Nagyon örvendek, hogy Temesvárra és környékére is eljutottak végre pékségünk termékei. A Pityókás kenyerünk mindenütt töretlen sikernek örvend, de ezen felül van még vadkovászos kenyerünk – ebben egyáltalán nincs élesztő -, kínálunk fehér- és teljes kiőrlésű kenyeret is. Ajánlom a Déli harangszó – kenyerünket, amely egy szintén vadkovászos, rozsos, pityókás és kukoricalisztes kenyér. Saját és még sokak kedvenc kenyere a Pityókás kenyér, ezzel kezdünk annak idején és ez a kenyerünk nyerte el háromszor a Románia Legjobb Kenyere címet. Ez a kenyérféleségünk 0,5 százalékban tartalmaz élesztőt. Örömmel mondhatom, hogy szeretik a kenyereinket, azért is, mert kizárólag természetes anyagokat használunk, nem használunk semmiféle tartósító szert vagy adalékanyagot. Meggyőződésem, hogy ma már a vásárlók különbséget tesznek kenyér és kenyér között és rendszerint a mi termékünket választják. Pár hete nyílt meg Ötvényben (Utvin) az első bánsági forgalmazói pontunk, tervezzük kiterjeszteni forgalmazói hálózatunkat a Bánságra is, szívesen vesszük további forgalmazók, üzletek jelentkezését és azon dolgozunk, hogy mielőbb a bánsági településeken is kapható legyen a teljes áruválasztékunk, beleértve a cukrásztermékeinket is. Jelenleg kétnaponta érkezik friss áru, de igény szerint változtathatunk ezen, hiszen termelési és szállítási kapacitásunk is megvan. Nagyon bízok abban, hogy egy-két hónapon belül jóval nagyobb mennyiséget és gyakrabban fogunk Temesvárra és környékére kiszállítani. Az alapanyag vonatkozásában elmondhatom, hogy tizenhat éve kizárólag gyermelyi lisztet dolgozunk fel, mert ott folyamatosan egyforma minőségű lisztet állítanak elő, ami biztosítja kenyérféleségeink állandóan magas minőségét. Mi forgalmazzuk a kiváló minőségű Gyermelyi száraztészták teljes termékskáláját is, amely máris megvásárolható az ötvényi (Utvin) forgalmazónknál is.”

A verseny öttagú bíráló bizottsága végül rangsorolta a tizennégy csapat által előállított termékeket: különdíjat kapott a Bokréta-csapat és a Pusztakeresztúri gazdakör csapata, Újmosnica csapata a harmadik, az ötvösdi csapat a második és a Végvári Vidám Csapat a verseny első díját hódította el.

A közös nótázás, a Szinkron zenekar és Szarvas Lajos muzsikája, a végvári Napsugár néptánccsoport fellépése, a Bokréta citerásai által előadott népdalcsokor, az Újszentesi Háziasszonyok előadása, Dénes Ildikó dalos köszöntése – mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy mindenki maradandó élményekkel távozzon Végvárról, a tizedik kolbászgyúró versenyről.