Az elmúlt szombaton szervezték meg a temesvári Új Ezredév Központban a történelmi Békés – Bánáti Református Egyházmegye utód egyházmegyéinek X. Határmenti találkozóját. A jubileumi rendezvényen három országból, közel hétszázan vettek részt. A nagyszabású rendezvényen a Temesvári Református Egyházmegye valamennyi gyülekezetének képviselői, a lelkészi kar mellett számos egyházi főméltóság és világi tisztségviselő vett részt, akiket nt. Gazda István helyi lelkipásztor köszöntött megosztva meggyőződését, mely szerint a vajdasági, anyaországi és temesközi református közösségeket összefogó rendezvény a hitbéli egység szellemében a szórványközösségek öntudatának erősítéséhez járul hozzá.(m.z.)
„Visszatekintve a múltba és méltatva az ősök emlékét, egyúttal jövőnknek is megvetjük alapjait.”
A kezdeményezés létrehívásától számítva (Makó, 2013. augusztus 17-e) sorrendben tizedik alkalommal találkoztak egymással a történelmi Békés-Bánáti Református Egyházmegye (a néhai Körös-Marosközi Szent Társaság) aradi, békési, csongrádi, bánáti és temes(vár)i utódegyházmegyéinek gyülekezetei. Magvető havának negyedik napján.
Az egész napos (vándor)rendezvény tizenegy esztendő múlásával tért vissza a Béga parti nagyvárosba. Időközben az anyaországi Békés, Szentes és Sarkad városát, a romániai Bánságban Aradot, Lugost és Erdőhegy-Kisjenőt, a néhai egésznek szerbiai töredékében pedig Nagybecskereket érintve. S bár az út során sajnos, adódtak „kényszerpihenők” is, a kitűzött cél változatlan(ul) megmaradt. Megélni, illetve az utánunk jövő generációkba is beépíteni az összetartozás fontosságának lényegét, az elvitathatatlan történelmi egység tényét. Dacára annak, hogy e gyülekezeteket fizikailag három országhatár is elválasztja egymástól!
A sokszáz fős részvevőt számláló találkozónak az egykori Malom téren felépített, Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27. ) Magyar Örökség díjas (1996-ban) magyar építész által tervezett Új Ezredév Református Központ temploma biztosított befogadó hajlékot. Jelmondatul a János apostol szerinti evangéliumból való igeszakaszt („Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” Jn ev. 17,15) választva, amely a nap folyamán többször is elhangzott.
A nyitóprogramban orgonajátékot hallhattunk, Szabó Dóra tolmácsolásában ének csendült, Szabó Ferenc tanító és csapata pedig citerazenét hozott. Ezt követték a köszöntők. Az egybegyűltek előtt nt. Gazda István, a Temesvár-Új Ezredév gyülekezet lelkipásztora, nt. Bódis Ferenc a Temesvári Református Egyházmegye esperese, dr. Kőrösi Viktor–Dávid Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja, Molnár András, a Temes Megyei RMDSZ elnöke, országgyűlési képviselő, Halász Ferenc a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanára, a Temes Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos alelnöke emelkedett szólásra,méltatva a nagyszabású rendezvényt és kiemelve annak közösségmegtartó jelentőségét. Végül dr. Hegyi Ádám történész, a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszékének docense vázolta fel a Békés-Bánáti Református Egyházmegye történetében végzett kutatásainak /A magára hagyottság és a megküzdés jegyében. Művelődés- és társadalomtörténeti mélyfúrások a protestáns kultúrrégiók összehasonlító történeti elemzéséhez 1711 – 1821 között/ legújabb pillanatképeit.
Az áhítatot és az előadást /”Ebben a világban…”/ ft. Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta. Gondolatébresztő előadásában a püspök a magyar református identitás kérdéskörét járta végig kiemelve Isten és az ember közötti láthatatlan szövetség jelentőségét és hangsúlyozva, hogy e szövetségre, a hitre alapozva a kihívások, kísértések ellenére egyensúlyba kerül az ember élete.
A délelőtti szekciót csoportos témabeszélgetések követték az előzőekben hallott előadás témájára felfűzve, ahol a résztvevők — lelkészek, presbiterek, nőszövetségi tagok, pedagógusok, kántorok-kórustagok, pedagógusok, egészségügyi dolgozók, valamint szülők és nagyszülők — külön csoportokban osztották meg tapasztalataikat és gondolataikat.
Ebéd után a rendezény énektanulással – a Bánáti magyar himnusz szövegét Madaras János írta, zenéjét pedig Bajkai-Fábián Róbert kántor szerezte; koncerttel – a temesvári MÉSA duó (Domschy Mercédesz és Péntek Attila), valamint az aradi egyházmegye ifjúsági zenekarának, az Emifi-nek szolgálatával, illetve filmvetítéssel folytatódott. Keresztes Péter Klopódia című dokumentumfilmje egy azóta megszűnt református gyülekezet végnapjait mutatta be. Mementóul.
A találkozó – miképpen a házigazda egyházmegye esperese is megfogalmazta, egyszerre volt a hálaadás, az emlékezés, az összetartozás és a megújulás ünnepe. Isten kegyelméből, a történelem tanulságait hordozva, mégis reménységgel tekintve a jövőre.
„A Békés-Bánáti Református Egyházmegye öröksége olyan kincs, amely nem csupán múzeumba való emlék: hanem élő hagyomány, amely ott van gyülekezeteink lelkiségében, nyelvében, templomaiban, éneklésében és abban a hitvalló bátorságában, amely generációkat tartott meg a nehéz időkben is. Ma, amikor Európa népei között új kihívásokkal nézünk szembe, talán soha nem volt még ilyen fontos a hitben és nemzeti-kulturális identitásban való megerősödés.” – hangsúlyozta nt. Bódis Ferenc esperes. Az egésznapos rendezvény ideje alatt kézműves kirakodóvásár és könyvstandok is megszólították az érkezőket. A búcsúzkodás pillanataiban pedig a napsugarak is kibújtak végre a fölöttünk már kora reggeltől hűvös morcossággal szétterülő hatalmas felhőpaplan mögül. Mintegy válaszul a jubileumi találkozó zárópillanataira, midőn a város túlsó szegletéből megérkező legkisebbek mutatták be hangszerkísérettel, mi mindent tanultak csoportvezetőiktől a délelőtti és kora délutáni játékos foglalkozásaik idején.
Alkalmi orkesztráció (Viorel Curtin kántor és tanítványainak szolgálatában) kísérte egyébként a délutáni, záró úrvacsoraosztással teljessé tett istentiszteletet is. Ágendás lelkészként nt. Bódis Ferenc esperes úr szolgált, az ÚR ígéjét (Jn ev. 17,15) pedig ft. dr. Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdeté. Szembe állítva prédikációjában Krisztus tanítványainak habitusát a világi ember habitusával, mely utóbbit oly nehéz nem követendő példaképül választani! A találkozó vándorlobogóját, egy újabb pántlikával gazdagabban, a Csongrádi Református Egyházmegye képviselői vették át. Ők vitték magukkal Szentesre, ahol 2026. október 3-án, immár a tizenegyedik találkozó részesei lehetünk. Ha a Gondviselőnek is így lészen akaratja…
A történelmi nagy Békés-Bánáti Egyházmegye X. Határmenti Találkozójának lebonyolításából hetven önkéntes vette ki derekasan a részét, külső támogatást a Királyhágómelléki és a Tiszántúli Református Egyházkerület nyújtott, a perselyes adakozás teljes bevétele pedig az épülő központ kiadásaira fordíttatik.
A Bánáti Református Egyházmegyét az idei találkozón hivatalosan Hertelendyfalva, Magyarittabé és Torontálvásárhely delegációja képviselte. Helyszíni tudósításom utazási logisztikáját a hódmezővásárhely-ótemplomi református gyülekezet oszlopos tagja, Pappné Szénási Emőke karolta fel. Ezúttal is. Köszönet érte.
Fotók és szöveg: Martinek Imre
A Történelmi Békés-Bánáti Egyházmegye X. Határmenti Találkozójának hangulatát és összetartó jellegét emelte ki Erdődi Ottó, az Arad-Gáji gyülekezet kántora és presbitere: Egy másik alkalommal is voltam már ezen a rendezvényen, amikor két éve az Arad megyei Kisjenőben tartották. Most heten jelentkeztünk, és öten sikerült eljöjjünk. Az elmúlt alkalmakkor sokkal többen jöttünk el, most kevesebben, pedig egy aktív, élő gyülekezet vagyunk, új lelkipásztorunk is van, Isten kegyelméből kirendelte számunkra a jó pásztort, egy belevaló lelkészünk van. Tehát tartalmas a gyülekezeti életünk, a hívek látogatják az istentiszteleteket. Több alkalmat is rendezünk magunk is, de szeretünk részt venni ilyen alkalmakon is.
Hogy milyen többletet jelent számunkra ez a találkozó? Ugye, nemcsak a mennyiség számít, hanem a minőség is. Hiába jövünk el nagy számban, ha üresen térünk haza.
Az ember eljön, úgy, ahogy egy istentiszteletre is, hogy feltöltődjön. Elsősorban lelkileg, és aztán testileg is megnyugodjon. Amikor egy ilyen alkalomra jössz, mint ez a nagyszabású rendezvény, az embernek elvárásai is vannak. Elsősorban lelkiek, hogy feltöltődjön. Gondolom, hogy nem csak én vagyok ezzel így, hanem sokan mások is így gondolják, hogy azért ezek az alkalmak összekovácsolnak, összetartanak bennünket
Nem harminc, nem negyven, nem száz ember jön el, hanem akár nyolcszáz vagy ezer ember is. Az előző Kisjenőben megtartott találkozón majdnem ezren voltunk. És már maga ez is felemelő érzés, hogy annyi ember együtt énekel, együtt vallja meg a hitét, együtt imádkozik, együtt kéri Isten segítségét, Isten vezetését. Maga ez a gondolat felemelő, egy biztató gondolat, egy segítő gondolat. Úgy érzem, hogy nemcsak én vagyok ezzel így, hanem mások is. És ha az ember úgy megy haza, hogy elvárásai valamilyen szinten teljesültek, akkor én azt mondom, hogy megérte eljönni. Megérte, eljönni Aradról, Békéscsabáról, Orosházáról, vagy bárhonnan .” – osztotta meg gondolatait az aradi presbiter.(Téglásy Sándor)
A vajdasági Magyarittabé közel 750 férőhelyes református templomáról és az előtte álló, hányatott sorsú, Kossuth-szoborról híres térségünkben. A református gyülekezet hívei rendszeresen részt vesznek a békés-bánáti találkozókon. Ezúttal is Kovács Csaba lelkipásztorral az élen érkeztek a magyarittabéi résztvevők. “Nyolcan érkeztünk a gyülekezetből – ismertette a lelkipásztor. Sokan a gyülekezetből – ha az egészségük engedi – rendszeres látogatói a békés-bánáti történelmi találkozónak.
A gyülekezet számára a részvétel nagy jelentőséggel bír, ámbár jó lenne, ha jobban ki tudnánk ezt a lehetőséget használni. Itt lenni és bárhol a békés-bánáti találkozón lenni, megerősítő, felemelő érzés számunkra. Bátorító az, amikor meglátjuk, hogy van nekünk gyökerünk, van nekünk történelmünk, nemcsak úgy odateremtünk, odasodródtunk Szerbiába, és nemcsak úgy kivetett kisebbségként kell megéljük a jelenünket, hanem igenis együtt éljük meg azt az egész volt Békés-Bánáti megyei, illetve a jelenlegi egyházmegyék híveivel és eme találkozók résztvevőivel. És ez valóban egy felemelő, bátorító érzés, hogy hasonló sorsban vagyunk, és látjuk a jövőt, és van miért harcolni. Úgyhogy bárcsak többen tudnánk mindig jelen lenni, hogy többen erősödjünk e találkozók által, többen erősödjünk, és ezt az érzést aztán odahaza is tovább tudjuk adni.” – mondta a lelkipásztor. (Téglásy Sándor)
