A temesvári Forradalom Emlékmúzeumában folytatódnak az 1989-es decemberi forradalom évfordulójának szentelt események. Tegnap a kanadai Joane Elvy volt a meghívott vendég, aki egy rendhagyó kiállítást mutatott be: olyan fényképeket, amelyeket 1990-ben készített Temesváron. Harmincöt évvel ezelőtt azért érkezett Romániába, hogy fotósként dokumentálja a román forradalom első megemlékezését. Ezt megelőzően Berlinben, Budapesten, Gdanskban és Prágában járt.

„Az volt a szándékom, hogy megörökítsem a kelet-európai országok hangulatát közvetlenül a kommunizmus bukása és a rendszerek átalakulása után. Amikor megérkeztem, már érezhető volt az erős késztetés, hogy megemlékezzenek az egy évvel korábban Temesváron történt tragikus eseményekről. Néhány egyetemistával találkoztam, akik készségesen vállalták, hogy tolmácsaim lesznek, és elvezetnek a város különböző emlékhelyeire. Akkoriban nagyon keveset tudtam arról, mi történt Temesváron és általában Romániában”, mesélte Joane Elvy.

1990 decemberében Joane Elvy Temesváron tartózkodott, és pontosan egy évvel a forradalom után fényképezte a város hangulatát.

„December 20-án reggel elindultam, hogy találkozzam az új barátommal. Csatlakoztunk a dolgozók és diákok utcai meneteihez, majd a hatalmas tömeghez a Győzelem téren. Útközben valaki észrevette, hogy fényképezek, és meghívott minket, hogy csatlakozzunk egy román újságírócsoporthoz az Opera előtt. Nem sokkal később bementünk az épületbe, és felmentünk az erkélyre, ahonnan a szónokok a téren skandáló tömeghez kezdtek beszélni. Sosem tudtam volna elképzelni, hogy részese leszek egy ilyen intenzív napnak”, folytatta Joane Elvy.

Ez az első nyilvános kiállítása azoknak a fényképeknek, amelyeket akkor, Temesváron készített.

„Ez a kiállítás nagyon fontos számomra, mert most először kerülnek ezek a fényképek nagy méretben és ilyen formában bemutatásra. Korábban csak kis formátumban léteztek. Amikor 17 éves voltam, Kanadában éltem, és ellátogattam Németországba. Hat hónapot töltöttem a keletnémet határ közelében. Addig csak könyvekből és tanároktól tanultam a történelmet, de ott láthattam a berlini falat, a katonákat, és kezdem megérteni, milyen bonyolult is a történelem. Rájöttem, mennyire fontos látni és felfedezni. Amikor befejeztem a középiskolát, az egyetemre mentem, hogy fotográfiát és tömegkommunikációt tanuljak. Számomra a fényképezés az emlékezet megőrzésének eszköze”, mondta Joane Elvy.

Az 1990-es látogatás után az alkotó mindössze egyszer tért vissza Romániába, 1992-ben.

„Amikor ezeket a fényképeket nézem, újra felidézem az itt, 1990 decemberében átélt pillanatokat. Az utcák energiáját. Vegyék figyelembe, hogy nem beszélem a román nyelvet. Egy kicsit értek franciául. Tudtam a csehszlovák forradalomról, a lengyel Szolidaritás mozgalomról, a berlini fal leomlásáról, de Romániáról semmit. Semmit! Így amikor 1990 decemberében idejöttem, még az internet korszaka előtt, nem volt szállásom, nem ismertem senkit, de egyedül jöttem fényképezni. Nagyon fontos, hogy emlékezzünk arra, mi történt Temesváron. Utoljára 1992 márciusában jártam itt, és csak most tértem vissza újra. Ez az én élményem, egy fiatal emberé, aki anélkül jött ide, hogy ismerte volna a nyelvet, és mégis túlélte. Ez egy igazán meghatározó pillanat volt számomra”, tette hozzá Joane Elvy.

A kiállítás megnyitóján részt vett az „Emanuil Ungureanu” Műszaki Líceum egy osztálya is, éppen azért, hogy a fiatalok minél többet megtudhassanak azokról az eseményekről, amelyek megváltoztatták Románia sorsát.