A „Török” néven ismert sakkautomata, amelyet a 18. század egyik leglátványosabb találmányának tartanak, Temesváron készült, alkotója Wolfgang (Farkas) Kempelen volt.

Kempelen magyar báró volt, 1734. január 23-án született Pozsonyban (ma Bratislava). Jogászként dolgozott a Magyar Királyi Udvarnál, majd 1757-ben a bécsi udvar titkárává nevezték ki. 1765-ben Mária Terézia a Bánság ügyeinek felügyeletével bízta meg.

Kempelen Temesvárra költözött, hogy felügyelje a bánsági betelepítések második szakaszát. Az itt töltött öt év alatt több mint 40 000 embert telepítettek be a térségbe, főként Svábföldről, Bajorországból, Hessenből, Türingiából, Luxemburgból, Lotaringiából, Elzászból és a Pfalzból. Részt vett az első selyemgyárak létrehozásában, és új falvak kialakításában is szerepet vállalt.

Egy bécsi találkozón Mária Teréziával megígérte, hogy egy különleges találmánnyal fogja lenyűgözni az uralkodónőt. Eredetileg egy beszélő gépet tervezett (amit később meg is valósított), de mivel csak hat hónap állt rendelkezésére, végül egy sakkozó automatát készített.

Temesvári világszenzáció

Ma már könnyen elképzelhető egy sakkjátszma számítógéppel, de akkoriban ez rendkívül bonyolult feladat volt. Kempelen azonban képes volt megalkotni ezt a csodát. Így elmondható, hogy a világ egyik első sakkautomatája Temesváron készült, ami újabb ok arra, hogy a város büszke lehessen.

Ioan Hațegan történész az egyik kevés kutató, aki részletesen foglalkozott Kempelen történetével, és meglátogatta a budapesti Kempelen Múzeumot is.

„Kempelen a Bánság egyik magas rangú tisztviselője volt. Felügyelte a Mária Terézia kori betelepítéseket, sokat utazott a térségben, és riportokat írt, amelyek a Pressburger Zeitungban jelentek meg. Írásaiból kiderül, hogy tisztességes, megvesztegethetetlen és megfontolt ember volt. Ellenezte a Kárpátokból támadó banditák kivégzését” – mondta Ioan Hațegan.

Kempelen időközben a mechanika és a hidraulika területén is képzést szerzett, és igazi feltalálóvá vált. Hațegan szerint találmányát Temesvár kiemelkedő történelmi teljesítményei között kellene számon tartani.

„A sakkautomata hihetetlen találmány volt. A „Török” másolata ma is megtekinthető a budapesti Kempelen Múzeumban. Bár több találmánya is volt, ez a legismertebb. Véleményem szerint a szerkezet Temesváron, a Barokk Palotában készült, amely ma a Szépművészeti Múzeum épülete” – tette hozzá a történész.

Egy törpe rejtőzött a szerkezetben

A „Török” mindössze hat hónap alatt készült el, és 1769-ben mutatták be Bécsben, Mária Terézia előtt. Óriási sikert aratott: bárki leülhetett sakkozni az automatával, és ha nem volt elég ügyes, biztosan vereséget szenvedett.

A szerkezet azonban egy ügyes trükkön alapult. A fogaskerekekből álló mechanizmus csak a bábut mozgató, töröknek öltöztetett bábut irányította – valójában egy ember rejtőzött a gép belsejében.

A gépben egy alacsony termetű, kiváló sakkozó bújt meg, akit Kempelen állítólag Olaszországban talált, ahol pénzért játszott. Úgy rejtették el, hogy sem a nézők, sem a szerkezetet vizsgálók nem fedezhették fel.

„Az emberek a bábuval sakkoztak, amely mozgatta a karját. Sokan gyanakodtak, hogy csalásról van szó, de a gépet úgy tervezték, hogy minden ajtaját ki lehetett nyitni a közönség előtt. A sakkozó egy külön rekeszben rejtőzött, amelybe elbújt, amikor a szerkezetet bemutatták” – magyarázta Hațegan.

A titok csak a feltaláló halála után derült ki

A csalás csak mintegy húsz évvel Kempelen halála után derült ki, de ez nem csökkentette a találmány jelentőségét. A „Török” Európa-szerte turnézott, és gyakran szerepelt a korabeli sajtóban. Olyan híres személyiségeket győzött le, mint Napóleon és Benjamin Franklin.

A gép túlélte alkotóját: eladták, és az új tulajdonos más sakkozókkal folytatta a bemutatókat, még Amerikában is. Végül 1854-ben, Philadelphiában egy tűzvészben megsemmisült.

Kempelen nemcsak feltaláló volt: íróként, építészként (ő tervezte a budapesti Várszínházat 1763-ban) és mérnökként (a schönbrunni szökőkutak kialakítása) is tevékenykedett. Feltalált egy írógépet vakok számára, egy beszélő gépet (ma Berlinben látható), valamint egy gőzgépet is. 1804-ben, szegénységben halt meg.

A „Török” titkát végül 1857-ben, a „The Chess Monthly” című folyóiratban fedték fel.