Klára Fikl írónő idén októberben mutatta be „Mítosz és történelem. Ada Kaleh szigete és Herkulesfürdő” című könyvét, majd néhány nappal ezelőtt, december 22-én, advent negyedik vasárnapján elhunyt. 82 éves volt. Klára Fikl – Gheorghe Fikl festőművész édesanyja – a temesvári élet és szellemiség egyik utolsó hiteles krónikása volt. Díjazott írónő, műfordító, valamint egy hétkötetes ciklus szerzője, amelynek valamennyi darabja a rendszerváltás után, illetve 50 éves kora betöltését követően jelent meg.

2024-ben, a Temesvári Írószövetség székházában a temesvári írók Klára Fiklt 80. születésnapja alkalmából ünnepelték.

December elején Victor Neumann történész idézte fel Klára Fikl „Mítosz és történelem. Ada Kaleh szigete és Herkulesfürdő” című könyvét:

„Azok között a temesvári értelmiségiek között, akiknek különleges hangjuk van, és akikről különös örömmel fogalmazok meg elismerést, ott találjuk az írónő-újságírót, Klára Fiklt. Lenyűgöző történelmi és társadalmi műveltséggel, a múlt és a jelen elbeszélésének tehetségével és örömével megáldva nemcsak arra hívja az olvasókat, hogy olvassák irodalmi alkotásait, hanem arra is, hogy nyissák meg szemüket és elméjüket a Bánság sokszínű örökségei felé. A nemrég megjelent, Mítosz és történelem. Ada Kaleh szigete és Herkulesfürdő című könyv gyönyörű. Meghatottsággal ír le Klára Fikl két összetéveszthetetlen helyet a hajdani Bánságból: az Ada Kaleh erőd-szigetét, a birodalmak és nemzetállamok határán élő kis török közösség világát, amely eltűnt a Duna vize alatt, valamint az egykori császári várost, Herkulesfürdőt, amely az újonnan jöttek abszurd versengése és a helyi, illetve központi közigazgatás közömbössége nyomán romhalmazzá vált. Érzelemmel, de annak természetességével is, aki tudja olvasni a hely történeteit, Klára Fikl elmeséli azt az utazást, amelynek során alkalma volt felfedezni és megérteni egy mindig is Európában elhelyezkedő Bánságot. Semmiképpen sem annak peremén. Az Ada Kaleh és Herkulesfürdő a kislány szemével látva, valamint az idegenvezető elbeszélésein keresztül élő emlékként maradt meg. Nyár eleje volt, az első, otthontól távoli vakáció, kissé nyugtalan az ismeretlentől és a kiszámíthatatlantól, ugyanakkor boldog és lelkes az utazás miatt” – írta Victor Neumann.

„Orsovát és Ada Kaleh szigetét fedezi fel, ámulva mindattól, amit lát és hall: egy meseszerű udvart, egy idős török férfit, aki románul beszél akcentussal és szótagolva, s aki, amikor németül beszélő partner jelent meg, inkább annak nyelvét választotta. A sziget történeteit hallgatva a gyermek megismeri az élőhelyet, a foglalkozásokat, a muszlim vallást, az illatos török kávét, amelyet forró homokba ásott dzsezvában főznek, az összetéveszthetetlen édességeket – mindazt, ami különleges bájt és identitást adott Ada Kalehnek. E világ enyhe klímáját és egzotikumát hol kontrasztban, hol kiegészítésként értette meg az európai kultúrához képest. Ez a történet mély visszhangra talál a gyermek lelkében, de a mai írónőében is. Újra elbeszélve feltárja a dolgok menetét egy olyan térben, amely tiszteletet ébresztett benne és felejthetetlen emlékeket hagyott maga után. A Bánság olyan régió, ahol az embereket és helyeket, az eszméket és a tényeket nemcsak érzelmileg, hanem racionálisan is meg kell érteni (…). Annak örömével, hogy Ada Kalehben, Orsován és Herkulesfürdőn az egykori csodálatos helyeket azonosította, és annak fájdalmával, hogy a jelenben elveszítve látta őket, Klára Fikl újra napirendre tűzi a Bánságot mint olyan régiót, amely hosszú időn át része volt Európa gazdasági, turisztikai és kulturális körforgásának” – folytatta Victor Neumann.

A Klára Fikl által írt és szerkesztett „Mítosz és történelem. Ada Kaleh szigete és Herkulesfürdő” nem csupán egy történet, hanem pedagógiai jellegű könyv is, számos, kulturális tájékozódási pontokat formáló üzenettel.