Ezen a hétvégén, augusztus 30–31-én, a Bega-csatorna töltésén kialakított kerékpárúton található román–szerb határ 8:00 és 20:00 óra között lesz nyitva.
„Minden kerékpározás és kaland kedvelőt szeretettel hívunk, hogy élvezze a szép időt, és fedezze fel Szerbiát, Temesváról Zrenjanin felé, a Bega-csatorna töltésén található mintegy 70 kilométer hosszú kerékpárúton” – közölték a Temes Megyei Tanács képviselői.
A nemzetközi kerékpáros turizmus valóra vált Temesváron a román–szerb határ megnyitásával a Bega-csatorna töltésén épített kerékpárúton. Jelenleg a tapasztalatot havonta egyszer lehet átélni, pontosabban minden hónap utolsó hetében, amikor a két ország hatóságai megegyeztek egy mobil határátkelőhely felállításáról és megnyitásáról. Szombaton és vasárnap 8:00–20:00 között működik.
A határátkelő építésével (amely várhatóan 2024 elején készül el) a határátlépés gyakrabban válik lehetővé.
Így tehát egy kerékpártúra Temesvárról Zrenjaninba – 85 kilométer – egy szombat reggel kezdődhet. Az első kilométereket, pontosabban 37 km-t, Románia területén a már 2015 márciusától működő kerékpárúton tehetjük meg, amelyen nyugodtan lehetett tekerni a határig.
Temesvártól kb. 15 kilométerre, Sânmihaiu Român településig a Bega bal oldalán haladunk, majd átkelünk a Modoș hídon, és a jobb parton folytatjuk az utat.
Az út mentén három pihenőhely található, ahol a kerékpárosok feltöltődhetnek: az első Temesvár felől a „La Căpițe”, a második a „La Pod Popas”, közvetlenül az Utvin-híd után, a harmadik pedig a „La Livadă”. Mindenhol lehet hideg italt, sört inni, de ételt is fogyaszthatunk, a pizzától a gulyásig és a bánáti palacsintáig.
A Livadă pihenőhelytől még 22 kilométer van Otelec településig.
Az új strand
Megnyílik egy új út és egy terasz, valamint a „Új Strand” – egy mesterséges tóval rendelkező pihenőhely, ahol vízisíelés is lehetséges.
Akik egy délutánra keresnek pihenőhelyet Temesvár környékén, most új lehetőség áll rendelkezésre. Kerékpárral vagy autóval fél órán belül elérhető a strand, nem a Temes folyón, hanem majdnem a Bega-csatornánál.
Sânmihaiu Român község területén, Temesvártól kb. 15 km-re, egy különleges pihenőhely jött létre.
„La Plaja Nouă” néven ismert, gyakorlatilag a mezőn, a település erdős részének szélén épült. A kukoricaföld helyén egy több mint egy hektáros mesterséges tó jött létre, ahol vízisíelésre van lehetőség.
Megközelíthető autóval a megyei úton, vagy kerékpárral a Bega-csatorna töltésén haladó látványos kerékpárúton, amely Temesvárt Szerbiával köti össze. A kerékpárosoknak ez az új pihenőhely az út mentén a határ felé. Az ötletgazda, Dr. Ioan Dumitra mind a kerékpárosokat, mind a családokat szem előtt tartotta a kialakításkor.
Vízisíelés a mesterséges tónál
A fő attrakció a wakeboard-berendezés – egyfajta vízisí, amely egyedülálló Nyugat-Romániában.
Egy hordozható kábelrendszerről van szó, Sesitech 2.0, a jelenlegi piacon a legjobb. Két oszlop között van rögzítve. A felszerelés, amely deszkát, csizmát és mellényt tartalmaz, helyben bérelhető. A résztvevő a vízen lebeg, a vezérelt berendezés (az operátor állítja a sebességet) húzza.
„Amikor először jöttünk ide, kukorica volt a mezőn. Az erdőből vaddisznók jöttek elő. A tavat a közlekedési cégekkel együtt alakítottuk ki. Ők földre voltak szükségük. Ahhoz, hogy ezt a szabadidős területet létrehozhassuk, először kavicsbányává kellett válnunk. Egy kicsit tartott, amíg minden engedélyt megszereztünk. Jelenleg egy hektár vízfelületünk van, de bővítés következik. Egy kisebb wakeboard pálya van, kb. 200 m hosszú. Van egy trambulin is, a második építés alatt. Meg akarjuk mutatni, hogy nem csak a 18 éves srácok űzhetik ezt a sportot” – mondta Ioan Dumitra.
Az út a Bega két felújított zsilipje mellett halad el: Sânmihaiu Român és Uivar zsilip. A Sânmihaiu Român-i zsilip teljesen megújult egy román–szerb határon átnyúló projekt keretében.
A „Vulpea” már megírta a Bega hajózásának első oldalait. 2023. május 27-én a Cristian Ilea által vezetett hajó elindult Temesvárról, megállt a régi Otelec-i kikötőben, majd 65 év után vízen lépte át a román–szerb határt. Az utolsó hajó a két ország között 1958-ban közlekedett a Bega folyón.
Szerbia területén, Klek településen a „Vulpea” a Duna–Tisza–Duna csatornára lépett, majd Stara Palankán át a Dunára került. Moldova Nouă-nál visszatért a román vizekre, hogy az országot hosszában átszelje, a Fekete-tenger felé Sulinánál léptek be, hogy meglátogassák az Ivan Patzaikin Múzeum építésének helyszínét.
Június 11-én a „Vulpea” legénysége a Fekete-tengernél ébredt, hogy a napfelkeltét lássa. Ezt követte a Márvány-tenger, Égei-tenger, Atlanti-óceán, La Manche csatorna és a Északi-tenger. Majd újra folyókon: Amsterdamtól Rajna, Main, Duna, Tisza és végül újra Bega.
Az expedíció körülbelül hat hónapig tartott. A Circumeuropa legénységében a kapitány, Cristian Iliea, mellett Cosmin Jitariuc (TVR Temesvár újságíró), Oana Gavriliuc biológus, Doru Creț (West Yacht Club elnöke) és Valentin Bogdan (geológus, speleológus, tenger iránt szenvedélyes) vett részt.
A Sânmihaiu Român és a határ közötti kerékpárút rossz állapotban van: nagy repedések, gödrök, növényzet a szélén és középen.
A civilizáció hiánya miatt a fényvisszaverő oszlopok eltörtek, a kilométerkő-jelzések nagy része eltűnt. Bár a kerékpárutat a Temes megyei tanács vette át a Banat Vízektől, beruházások eddig nem történtek.
A határon a két ország hatóságai mobil átkelőpontokat állítottak fel: nálunk egy mikrobusz, a szomszédoknál egy faház.
A határtól Zrenjaninig kb. 43 km.
Az európai projekt szerint a szerb oldali kerékpárút a határtól Klek településig tart. Innen a szerbek már rendelkeztek útvonallal Zrenjaninig, a szerb Bánság fővárosáig.
Novi Itebej étterem
Novi Itebej az első település a Bega jobb partján, kb. 6 km-re a határtól. Útjelzők mutatják az „MS Restaurant”-ot.
Négycsillagos szálloda és teraszos étterem található itt. Amikor a kerékpáros határátkelő nyitva van, tele van kerékpárosokkal. Gazdag kínálat: különféle pljeskavica, saláták, levesek és desszertek.
A szerb oldalon több stég, horgászhely, félig kiépített strand található szinte minden településen, ahol a Bega folyóban fürödni lehet. A csatorna partján gazdag növényzet található, náddal, kis erdőkkel, fűzfasorokkal, míg a kerékpárút bal oldalán mezőgazdasági területek.
Érdekes megfigyelni a sok jól karbantartott vízügyi létesítményt és mesterséges tavat, valószínűleg öntözésre használják. Zrenjanin felé a Bega szélesedik, némileg a Duna-deltára emlékeztet.
A szerb szakaszon több árnyékos hely van, de sehol nincs terasz vagy pihenőhely italhoz.
Zrenjanin vagy Becicherec Veliki a szerb Bánság fővárosa
Zrenjanin előtt a kerékpárút eltávolodik a Begától és csatlakozik Klek település kerékpárhálózatához, majd a város hálózatához, amely viszonylag régi.
Zrenjanin sétálóövezete (Becicherec Veliki a régi név) – 122.000 lakossal – tele van teraszokkal, ahol fagyit, üdítőt vagy sört lehet fogyasztani, valamint éttermekkel. A város híres pljeskavica-helyei is itt találhatók.
Ajánlott a kerékpárosoknak, hogy Zrenjaninben éjszakázzanak, számos szállás van Bookingon, a legolcsóbb szobák kb. 20 euróért.
Vasárnap irány vissza! A Strava alkalmazás szerint a Temesvár–Zrenjanin út kényelmesen teljesíthető, hosszú megállók nélkül, kb. 4 óra 21 perc alatt.
Zrenjanin
Nagybecskerek (szerbül Зрењанин / Zrenjanin, korábban Велики Бечкерек / Veliki Bečkerek, németül Großbetschkerek, románul Becicherecul Mare, szlovákul Zreňanin) Szerbia egyik legnagyobb városa, Vajdaság – Újvidék és Szabadka után – harmadik legnagyobb városa, szerbiai Bánság legnagyobb városa, a Közép-bánsági körzet székhelye s jelentős ipari s kulturális központ. A Béga folyó partján fekszik, s a városközpont, valamint az egykori becskereki vár helye a négy műtó, régen a folyó része, mellett található. Régen Torontál vármegye székhelye volt. Hivatalos használatban lévő nyelvek a szerb, a magyar, a román s a szlovák.
A város a 14. századtól 1935-ig (majd 1941-től 1944-ig) az eredeti nevét – Becskerek – viselte, különböző változatokban: Bechereky, Becsekereke, Becskerek, Großbetschkerek, Veliki Bečkerek.
A város hivatalos szerb elnevezése 1935-től 1941-ig, majd pedig 1944-től 1946-ig Petrovgradra változott, a szerb Karađorđević Péter király (1903–1921), illetve unokája – az akkor még kiskorú – II. Karađorđević Péter tiszteletére.
Mai szerb nevét Žarko Zrenjanin bánsági partizánhősről kapta, aki a II. világháború ideje alatt a vajdasági kommunisták és partizán harcosok vezetője volt.
A nagybecskereki községnek 2002-ben 132 051 lakosa volt. A községet Nagybecskereken kívül még 21 falu alkotja.
Nagybecskereket valószínűleg a 14. században alapították, legelőször egy 1326-os dokumentumban említik.
A 15. század elejétől kezdve többnyire a szerb uralkodók (despoták) hűbérbirtoka volt. 1422-ben mezővárosként említi egy oklevél. A 16. század első évtizedeiben épülhetett kis palánkvára. A település 1551. szeptember 25-én került török kézre. A török uralom alatt Szokoli Mehmed pasa nagyvezír magánbirtoka (mulk), majd kegyes alapítványa (vakuf) volt. A település a 18. század elejétől minden kétséget kizáróan többségben szerbek által volt lakott.
A törökellenes felszabadító háborúk során Nagybecskerek többször is gazdát cserélt, és csak 1716 augusztusában szabadult fel végérvényesen a török uralom alól. A háborúk alatt lakossága jelentősen megfogyatkozott, ezzel egy időre korábbi jelentőségét is elvesztette. A Habsburg Birodalom 1735 és 1738 között kísérletet tett a spanyol örökösödési háború menekültjeinek letelepítésére a visszafoglalt Temesi Bánságban: Nagybecskerek mai Dolja városrészének helyén kezdték el felépíteni Új-Barcelonát (Nova Barcelona), ez azonban kudarcba fulladt.[1] A Habsburg fennhatósága alatt Nagybecskerek a Temesi Bánság koronatartomány egyik kerületének a székhelye lett. 1769. június 6-án Mária Terézia királynő mezővárosi kiváltságokat adományozott Nagybecskereknek.
A város lakossága a 18. század vége felé legnagyobb mértékben szerbekből és németekből állt. 1773-ban a lakosság összesen 721 házban élt, ebből 625 házban ortodoxok és 96 házban pedig római katolikusok laktak.
A Temesi Bánság koronatartomány megszüntetése, és területének a Magyar Királysághoz csatolása után Nagybecskerek Torontál vármegye székhelye lett. 1807. augusztus 30-án tűzvész pusztította el a várost, megakasztva egy időre a fejlődését. A tűzvész után egy évtizedre a megye székhelye átkerült Nagyszentmiklósra, amíg 1816-ban fel nem épült az új vármegyeháza. A reformkorban Nagybecskerek 1839-ben kőszínházat, 1846-ban pedig gimnáziumot kapott. Az 1848-as forradalom idején 1849. január derekáig Nagybecskereken volt a bánsági hadtest főhadiszállása. A honvédség visszavonulása után, 1849. január–április folyamán itt volt a délvidéki szerbek vezetőjének, Joszif Rajacsics karlócai ortodox metropolitának és kormányának a székhelye.
1849–1860 között Nagybecskerek a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű tartomány egyik kerületének volt a központja. A tartomány megszűnése után ismét a Magyar Királyság része és Torontál vármegye székhelye lett. Az 1867-es kiegyezést követően, az Osztrák–Magyar Monarchia idején Nagybecskerek addig nem tapasztalt fejlődést ért meg: gyárak és üzleti vállalkozások, gazdasági, közhasznú és művelődési egyesületek alakultak. A város 1883-ban vasúti összeköttetést, 1892-ben telefont, 1896-ban villanyvilágítást kapott. Több jelentős új középület készült el ekkoriban a város központjában: a római katolikus plébániatemplom (1868), a színház (1884), a vármegyeház (a mai városháza) (1888), a református templom (1891), a Pénzügyi Palota (a mai múzeum) (1894) és a bíróság (1908).
Az 1910-es népszámlálás szerint Nagybecskereknek 26 006 lakosa volt, ebből 9148 magyar, 8934 szerb, 6811 német, 456 szlovák és 339 román nemzetiségű volt.
Az első világháború után Nagybecskerek a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) került. 1918–1929- között a királyság fővárosával azonos megyében volt, majd 1929–1941 között a Dunai Bánság részét alkotta. 1941–1944 között német megszállás alatt állt, az Autonóm Bánság része volt.
1945-től a szocialista Jugoszlávia, azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány városa. Ez a periódus a város rohamos gazdasági fejlődését hozta. Mindenekelőtt az élelmiszeripar területén, de néhány jelentős vegyipari, fémipari és textilipari létesítmény is működött a városban. A város lakossága ebben az időszakban a következőképpen alakult:
Jugoszlávia széthullása után Nagybecskerek 1992 és 2003 között először a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, majd 2003–2006 között fennálló Szerbia és Montenegró államszövetség része volt. 2006-ban ez az államszövetség is felbomlott. Nagybecskerek azóta a független Szerbiához tartozik. A délszláv háborúk érzékenyen érintették a nagybecskereki gazdaságot: a város egyik súlyos problémája a magas munkanélküliség.
Nagybecskerek magyar lakosságának túlnyomó többsége katolikus, a város egyben a Nagybecskereki egyházmegye székhelye is.
Reformátusok is élnek a vidéken, s a gyülekezetnek van is egy impozáns műemlék temploma a városban, a Béga folyó partján. A szerbek és a románok rendszerint a szerb ortodox egyház illetve a román ortodox egyház tagjai.
A bánsági szlovákok többnyire az Evangélikus Egyházhoz tartoznak.
