Temesvártól 55 kilométerre, Gátától (Gătaia) mintegy négy kilométerre, a Nagyszemlak (Șemlac Mare) felé vezető úton, a Bánság síkvidékén található egy vulkán, amely évezredek óta mély álomba merült. Nincs rajta semmilyen turisztikai térképen, nem hivatalos látványosság, sem a megyei, sem a helyi hatóságok nem népszerűsítik. Olyan, mintha nem is létezne. Mintha az alvó vulkánt nem volna szabad háborgatni. Pedig a hely, amelyet Șumig-hegyként ismernek, különleges – olyasvalami rejlik benne, ami igazi turisztikai látványossággá tehetné.

A vulkánok mindig is misztikusnak számítottak, de ez a domb – amely 205 méter magasra emelkedik – önmagában is látványos. A csúcsról a kilátás lenyűgöző: a távolban látszanak a verseci (Vršac) tornyok Szerbiában (légvonalban alig 20 kilométerre), a Semenic- és a Muntele Mic-hegység, Gátától a környező falvakig, sőt, még a Száraka (Săraca) kolostor is.

Mégis, a Șumig-hegyet senki sem látogatja. A szakértők szerint a bánsági két vulkán már évezredek óta nem volt aktív.

Szőlőültetvények a Șumig-hegyen

A domb Gátáia és Nagyszemlak között félúton található. A táj közepén egy enyhe kiemelkedés, amelyet évszaktól függően művelnek. Egyetlen mezőgazdasági út vezet a tetejére, a bejárat pedig egy hatalmas, az 1950-es években épített bunker mellett található – még Gheorghe Gheorghiu-Dej idejében, amikor Sztálin és Tito között feszült volt a viszony. A csúcson egy betonoszlop áll, rajta az 1898-as évszám.

„Volt idő, amikor a domb erdővel volt borítva, aztán szőlőt ültettek rá, a kollektív gazdaság idején. Gátán híres volt a bor, főleg a Furmint fajta. Aztán a nyolcvanas években a szőlőültetvények nagy részét felszántották, mert a gabonatermesztés kapott prioritást. A forradalom után a földeket visszaadták az embereknek, később pedig egy olasz mezőgazdász vásárolta meg – ma magántulajdon. De a kilátás még mindig gyönyörű. Nincsenek turisták, senki sem jár ide. Valószínűleg nem is tudnak róla. Soha nem jött senki hozzánk érdeklődni. Pedig fel lehet menni, az út mezőgazdasági, nem kell engedély, sem a tulajdonost értesíteni” – mondta Helmuth Chițu, Gátá alpolgármestere.

Egy középkori vár nyomában

Kevesen tudják, hogy a dombon valaha kastély állt, amelyet Antal Gubányi építtetett, és egy 50 holdas szőlőbirtok vette körül. A kastélyt sajnos a Bánság Romániához csatolása után lebontották.

Marius Nițov, a gátái Művelődési Ház igazgatója szerint a probléma az, hogy „nem tudunk turizmust csinálni”:

„A 19–20. században szőlő volt rajta. Szép lenne, ha ma is az lenne – el lehet képzelni, milyen lehetett ott egy pince. Nálunk hagyomány, hogy mindent tönkreteszünk. Most szántóföld. A Száraka kolostorhoz elég sok turista jön, nemrég például egy német csoport. Elmentünk a domb mellett, de túl sokat nem lehet róla mondani. Szép a panoráma, de nincs ott fogadó, pihenőhely, ahová el lehetne vinni az embereket. Talán az olasszal, akié a terület, meg kellene beszélni, hogy alakítson ki egy megállóhelyet. Akik a kolostorhoz mennek, ott megpihenhetnének. De mi még nem tudjuk, hogyan kell turizmust csinálni. Voltam Horvátországban és Montenegróban – ők mindenből turizmust csinálnak. Az önkormányzat sem tud sokat tenni egy magánterületen, bár valószínűleg akkor sem tettek volna, ha az övék. Ide befektetés kell, valami, ami vonzza az embereket” – mondta Nițov.

Egy legenda szerint a Șumig-hegyen a középkorban vár állt. Nincsenek régészeti nyomok, de ásatásokat sem végeztek. Annyi bizonyos, hogy egy 1150-es magyar oklevél egy vár létezését említi. Lehetséges, hogy a forrásokban szereplő Somlyó vára valójában Nagyszemlak (Șemlac Mare) területén állt.