Ezen az októberi napon, több mint három évszázaddal ezelőtt, Savoyai Jenő herceg bevonult Temesvár várába, ezzel megpecsételve a 164 évig tartó oszmán megszállás alóli felszabadulást. A hosszú, sok emberéletet követelő ostrom után 1716. október 12-én, délelőtt fél 12-kor az oszmán helyőrség megadta magát, majd október 17-én, a Savoyai Jenővel kötött kapitulációs pontok értelmében elhagyta a várat. Ezzel új korszak kezdődött: a város és a Bánság újból kapcsolódott a nyugati keresztény térséghez, ahhoz a kultúrához és értékrendhez, amelyhez már a római hódítás idejétől fogva tartozott, egészen az 1552-es tragikus évig.
Ugyanez a nap Savoyai Jenő (1663–1736) születésnapját is jelentette – annak a hadvezérnek és államférfinak, aki a 18. századi Európa egyik meghatározó alakja volt. A felvilágosodás szellemében élt, közel állt Voltaire, Montesquieu és Leibniz gondolkodásához, s egy egységes, az ész és a hit által vezérelt Európáról álmodott.
Temesvár számára ez a pillanat fordulópont volt. A város barokk szellemben újjáépült: bástyáival, tereivel és utcáival ma is őrzi egy formálódó világ rendjét és eleganciáját. Ez volt a város újjászületése – a modernitás és a nyitottság eszméje felé való visszatérés.
