Az 1800-as években, amikor a korcsolyázás még nem volt divatban, a fagyos napokon, amikor a Béga-csatorna befagyott, a fiatalok fából készült korcsolyákkal lepték el a jeget. Az acélkorcsolyák elterjedése után Temesváron egy valódi jégpálya jött létre, amelyet az 1876-ban alapított Korcsolyázó Egyesület tartott fenn és működtetett.

1910-ben a Regata klub – amelybe a Korcsolyázó Egyesület is beolvadt – egy új, modern jégpálya alapjait tette le. A város erre a célra a hadseregtől visszavásárolt telket biztosított a Béga partján, amelyet kiástak és elegyengettek. Télen jégpályaként működött, nyáron pedig teniszpályává alakult.

Ugyanekkor a hatóságok még két jégpályát engedélyeztek a szegényebb lakosság számára: egyet a Gyárvárosban, a Piócás-tónál, egyet pedig Józsefvárosban, a temető mögött. Emellett a város különböző befagyott tavain is korcsolyáztak. Ezután hosszú évtizedek következtek, amikor ezen a sportágon belül nem történt jelentős szakmai fejlődés.

Egészen 1976-ig, amikor megalakult a Temesvári 1-es Számú Sportiskola korcsolya szakosztálya. Nem sokkal korábban egy korszerű jégpályát is kialakítottak Temesváron, az Olimpia Csarnokkal szemben (amelyet 1968-ban avattak fel).

Az első lépések a jégen

Carmen Graf már gyermekkorában megismerkedett a jeges sportokkal: édesapja, aki Csernovicból érkezett Temesvárra, élsportoló jégkorongozó volt. Gyermekkorában a Blașcovici városrészben egykor létező Zöld-tó jegén korcsolyázott. Balerina szeretett volna lenni, de végül a jégtánc felé fordult.

Carmen Graf a Temesvári Testnevelési és Sportegyetemen végzett, korcsolya szakon, amelyet Bukarestben szerzett meg. 1976-ban a Béga-parti város sportiskolájának korcsolya szakosztályának edzője lett.

„Korcsolyáztam, hiszen édesapám jégkorongozó volt, és már ötéves koromban én is jégre álltam. Nagyon megszerettem ezt a sportot. 5–6 évesen balettre jártam, balerina akartam lenni, de a szüleim nem ezt a pályát szánták nekem. Így maradt a korcsolyázás. Az iskolában több sportot is kipróbáltam, később kézilabdáztam, évekig játszottam a sportiskolában, ahol később korcsolyaedző is lettem. Az életem mindig a sport körül forgott. A mozgás számomra élet, öröm és szenvedély. Először egy másik egyetemre jelentkeztem Bukarestben, külkereskedelem szakra, de akkoriban, külföldi rokonokkal – édesanyám Németországban élt – nem volt sok esélyem bejutni. Visszatértem Temesvárra, és azonnal eldöntöttem, hogy a Testnevelési és Sportegyetemre jelentkezem, ahol 1974-ben végeztem. Évfolyamelsőként nagyon jó állást kaptam, másfél évig testneveléstanárként dolgoztam. Emellett folyamatosan jártam korcsolyázni… A jégen találkoztam Horosz Béla úrral, aki több figurát ismert, tőle tanultam, mert Temesváron nem volt edző, egymástól tanultunk. Ő Magyarországról jött, több tapasztalata volt. Megkérdezte, nem szeretnék-e specializációt szerezni, mert hírek szerint Temesváron műkorcsolya szakosztály indul. Így kerültem Bukarestbe, ahol megszereztem a szakképesítést” – mesélte Carmen Graf.

A jégpálya az Olimpia Csarnok mellett

A temesvári jégpálya az Olimpia Csarnokkal szemben, a mai Regionális Üzleti Központ helyén működött. Szabadtéri pálya volt, amely november végétől márciusig üzemelt – akkoriban még igazi telek voltak.

„A pálya nem sokkal korábban épült, és szabadidős célokat is szolgált. A jobb kihasználás érdekében olyan embereket kerestek, akik tudtak valamennyire korcsolyázni, és oktatókká képezték őket. Így sok kezdő csoport jött létre, a szülők pedig fizettek. Hideg volt novembertől márciusig, így mindig volt jég. Egy meleg vízzel teli hordót húzó szánnal készítették a jeget. A pálya állandóan tele volt. Amikor a klub megalakult, nem voltak gyerekek, ezért óvodákból kezdtem toborozni. Zenei érzéket és mozgáskoordinációt vizsgáltam, mindössze ötéves gyerekeknél. Így alakult ki egy 15–20 fős csoport, amelyből végül csak néhányan maradtak. Lépésről lépésre fejlődtünk, és egyre jobb korcsolyázók lettek. Nem voltak ideális körülmények: reggel 7-kor edzettünk iskola előtt, majd délután is. Végül nagyon jó eredményeket értünk el, egészen 1981-ig, amikor Németországba költöztem” – emlékezett vissza Graf.

Több ezer gyermek a jégen

Több ezer gyermek tanult meg korcsolyázni ezen a pályán, sokan versenyszerűen is űzték a sportot, sőt jégkorongot is játszottak itt. A 80-as évek elején Beatrice Huștiu, a grenoble-i téli olimpia résztvevője is oktatóként dolgozott itt.

„Óvodákból és iskolákból válogattam gyerekeket, az oktatóktól kértem a tehetségesebbeket, így alakult ki egy erős csapat. Részt vettünk országos bajnokságokon, és egyik tanítványom, Felix Sinitian, egy évvel a távozásom után bajnok lett a kategóriájában. Nehéz körülmények között dolgoztunk, de boldogok voltunk, ha dobogóra jutottunk. Reggel 7-kor és este edzettünk – minden nap” – tette hozzá.

Új élet Németországban

1981-ben Carmen Graf Németországba költözött, ahol édesanyja már 11 éve élt. Stuttgartban egy sportklubnál dolgozott edzőként, majd kinezioterápiára szakosodott, és ezt a hivatást űzte nyugdíjazásáig.

„Elmentem, mert a családomnak szüksége volt rám, és látni akartam a világot. Stuttgartban kezdtem, ahol egy szezonon át edző voltam. Nagyon jó körülmények voltak, tükrös jégpályával. Később úgy döntöttem, más irányba megyek, és a kinezioterápiát választottam. Újra tanultam, majd kórházban és saját rendelőben dolgoztam egészen a nyugdíjig” – mondta.

A mozgás mint életforma

1984-től nyugdíjazásáig kinezioterapeutaként dolgozott. Saját rendelőt nyitott, ahol napi 8–10 órát dolgozott, és számos továbbképzésen vett részt, beleértve a pszichológiai képzéseket is.

A temesvári jégpálya vége

A temesvári jégpályát 1992-ben végleg bezárták. Az épület leégett, majd a helyén felépült a Regionális Üzleti Központ. A műkorcsolya gyakorlatilag eltűnt a városból.

Carmen Graf azonban 2020-ban visszatért Temesvárra, ahol új küldetést talált: tánccsoportot alapított idősebb nők számára.

A korcsolyától a táncig

A mozgás minden életkorban fontos. A tánc fejleszti a memóriát, segít a relaxációban és javítja a mentális állapotot.

A Temesvári Kölcsönös Segélypénztárnál közel három éve működik egy tánccsoport 60–70 év közötti nők számára, amelyet a ma 74 éves Carmen Graf hozott létre.

Alexandru Vlad idegsebész szerint a tánc az egyik legösszetettebb mozgásforma, amely egyszerre dolgoztatja meg a testet, az elmét és az érzelmeket.

„A tánc nemcsak fizikai aktivitás, hanem az agyat is fejleszti, és segít az érzelmek kifejezésében” – mondta Graf.

A csoport nemcsak mozgást, hanem közösséget is jelent: a résztvevők – többségükben hetven év körüliek – boldogabbnak, energikusabbnak és fiatalabbnak érzik magukat.

„Terapeutaként látom az emberek mozgását, és sok problémát egyszerű mozgással meg lehetne oldani. A táncra járó nőknek tanácsokat is adok. Szeretnék valamit visszaadni abból, amit én kaptam: a mozgás örömét, amely elkísér egész életünkön át” – zárta gondolatait Carmen Graf.