Magyarországnak három hivatalos nemzeti ünnepe van: március 15-e, az 1848-as forradalom kezdete; augusztus 20-a – Szent István király, az államalapító napja; valamint október 23-a – az 1956-os forradalom kezdete a bolsevik diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A Mátyás Rákosi vezette rendszerbe belefáradt diákok békés tüntetést indítottak, amely hamar véres forradalommá alakult, s végül a szovjet csapatok brutálisan leverték. A harcok során mintegy 2.500 magyar és 700 szovjet katona halt meg, körülbelül 200.000 ember pedig Nyugatra menekült. 

A magyar forradalom visszhangja Temesvárra is eljutott. Ioan Holender, a Bécsi Állami Opera leghosszabb ideig hivatalban lévő igazgatója (1992–2010 között), személyesen is megtapasztalta az 1956-os diáklázadás következményeit. 

A temesváriak szolidaritása a magyar forradalmárokkal annyira erős volt, hogy a kommunista hatóságok attól tartottak, a forradalom Romániában is kitörhet – éppen az ország nyugati részéről, ahogy az 1989-ben végül meg is történt. 

A diákok jelszavai között ezeket olvashattuk: 

„Nem akarunk oroszul tanulni!”, „Le Gheorghe Gheorghiu-Dejjel!”, „Diákok, harcoljatok a Kreml hóhérainak magyarországi beavatkozása ellen!”, „Jól tették a magyarok, amit tettek!”, „Magyarországon eljött a szabadság, és hamarosan nálunk is eljön!” 

A temesvári műegyetemisták lázadása 

Ebben a hangulatban a Temesvári Műszaki Egyetem diákjai mertek fellépni a rendszer ellen. Október 30-án gyűlést tartottak az egyetemi menzán, ahol antitotalitárius követeléseiket megfogalmazva levelet küldtek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának. 

Ioan Holender emlékei 

Ioan Holender (90 éves) 1956-ban „osztályellenségnek” lett kikiáltva. Az 1956 őszén átélt eseményekről és az 1957 eleji következményekről „Spuse, trăite, dorite. Amintiri” („Elmondott, megélt, megálmodott. Emlékek”) című könyvében írt. 

„Azon az ülésen úgy vettem részt, hogy nem tudtam: nem a párt hívta össze, hanem néhány felsőbb éves hallgató. A napirendben eredetileg egy szigorú tanár kollokviuma szerepelt, aki fanatikus pártaktivistának számított. A Mechanikai Kar nagy előadótermében tartott gyűlés azonban kellemes meglepetés volt: a terem zsúfolásig megtelt, a pódiumon pedig ott ült a rektorhelyettes, a párttitkár és két ismeretlen elvtárs” – emlékezett Holender. 

„Forradalom, forradalom! Éljen Holi!” 

A diákok hamar a szabadságvágy hatása alá kerültek. Egyre többen jöttek más karokról is, már több mint ezren voltak. A temesvári születésű Holender felmászott egy asztalra és beszélni kezdett. 

„Felemelő légkör volt, és úgy éreztem, valami sorsfordító esemény részese vagyok. Meglepett a saját bátorságom, és a tömeg, amely skandálta: Csendet, Holi beszél! Éljen Holi! Beszéltem arról, hogy soha nem engedik meg nekünk, hogy az igazi problémáinkról szóljunk. Amikor kimondtam a „forradalom előtti hangulat” kifejezést, az egész terem zúgott: Forradalom! Forradalom! Éljen Holi!” 

Letartóztatás és elbocsátás 

Az este végén kijelöltek egy diákdelegációt, hogy átadja követeléseiket a Drapelul Roșu című helyi lapnak. Holender azonban félt. „Kilopóztam az ülésteremből, és egy résen át távoztam az egyetem kertjéből. Az utcákon már katonai egységek álltak, a stadion mellett ágyúk meredtek az egyetem épületére. Ekkor értettem meg, mit indítottunk el.” 

Másnap reggel letartóztatták, és egy katonai táborba vitték. „A falhoz állítottak, és halálos fenyegetésekkel vallattak, hogy bevalljuk, kapcsolatban állunk amerikai ejtőernyős egységekkel. Másnap azonban váratlanul elengedtek.” 

Röviddel ezután több mint 2.500 diákot tartóztattak le, köztük a szervezőket is. További 500 embert vittek el a következő napokban. 

Holendernek még sikerült befejeznie a szemesztert, de 1957 februárjában kizárták az egyetemről „a proletár erkölcs súlyos megsértése miatt”. „Osztályellenségnek és a szocialista társadalom szabotőrjének nyilvánítottak. Nem tanulhattam tovább, munkát sem kaptam. Csak félállásban dolgozhattam teniszedzőként egy katonai egységnél, mert a parancsnok szeretett velem játszani” – mondta Holender. 

A forradalom hangulata Temesváron 

A temesvári diákmegmozdulást az ötödévesek szervezték: Teodor Stanca, Aurel Baghiu, Friedrich Barth, Ladislau Nagy, Aurelian Păuna, Nicolae Balaci, Gheorghe Popși, Heinrich Drobny és Caius Muțiu. Ők buzdítottak a magyarországi eseményekhez hasonló akciókra. 

A per, amely a temesvári események után indult, jól mutatta, mennyire megijedt Gheorghe Gheorghiu-Dej rendszere attól, ami a Bánság fővárosában történt. A mozgalom vezetőit a temesvári katonai bíróság négytől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre ítélte.